Hírességeink

Szentpéteri Csilla

Életpályája

1965. március 9-én született Makón. A makói Bartók Béla Általános Iskola zenetagozata után a szegedi Bartók Béla Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián Nádor György növendéke volt. Summa cum laude végzett, s szerzett művészdiplomát.

1983-ban szépségversenyt nyert.

1990-ben finn, majd 1991-ben olasz ösztöndíjas lett, s a római Santa Cecilia Zeneakadémián mesterdiplomát kapott. Ezután 5 évig tanított a budapesti Zeneakadémián. 1996-ban újabb ösztöndíjjal Spanyolországban tanult. Fellépett New Yorkban, Washingtonban, Rómában, Barcelonában, Madridban, Bécsben, Berlinben, Münchenben, Helsinkiben, Londonban, Regensburgban.

Részt vett Cziffra György, Frankl Péter, Sergio Perticaroli, Ungár Tamás mesterkurzusain. 1995-ben egy évig koncertezett Vásáry Tamással.1997-ben a Legtehetségesebb Fiatal Művésznek választották. Jelenleg Érden él kisfiával és férjével.

Bátori Éva

Élete

Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, majd felvételt nyert a bécsi Staatsoper operastúdiójába. 1992-ben a lipcsei, majd1995-ben a kölni Operához szerződött. Számos alkalommal fellépett Frankfurtban, Hannoverben és más európai dalszínházakban is. A Német Televízió Mozart operáiból (Figaro házassága, Don Giovanni, Così fan tutte) készített sorozatot szereplésével. Micaelaként lépett színpadra a Bregenzi Ünnepi Játékok Carmen-produkciójában, valamint Desdemonát alakította (Verdi: Otello) az ausztriai St. Margarethenben. Több alkalommal vendégszerepelt Japánban, többek között a bécsi Staatsoperrel, a Wiener Mozart Orchesterrel valamint a Magyar Állami Operaház társulatával. A Pekingi Operát a bécsi Staatsoper Figaro házassága előadásával nyitották meg, amelyben a Grófnét énekelte nagy sikerrel. Az USA-ban is visszatérő vendég: Seattle-ben a Toscacímszerepében és A Nyugat lánya Minnie-jeként lépett közönség elé, Philadelphiában és a New York-i Avery Fisher Hallban pedig több alkalommal koncertezett.

Főbb szerepei:

Bizet: Carmen – Micaela

Csajkovszkij: Anyegin – Tatjana

Donizetti: Szerelmi bájital – Adina

Mozart: Così fan tutte – Fiordiligi

Mozart: Figaro házassága – Grófné, Susanna

Mozart: Titus kegyelme – Servilia Mozart Don Giovanni Donna Elvira

Puccini: A köpeny – Giorgetta

Puccini: Bohémélet – Mimi

Puccini: Gianni Schicchi – Lauretta

Johann Strauss: A denevér – Rosalinda

Richard Strauss: Elektra – Chrysothemis

Verdi: Aida – Aida

Verdi: Otello – Desdemona

Verdi: Traviata – Violetta

Díjai:

2003 – Székely Mihály-emlékplakett

2004 – Oláh Gusztáv-emlékplakett (színpadi)

2005 – Érdemes művész

Nagy Róbert

1966-ban született Makón és 7 éves korában kezdett csellózni. Már 12 évesen első helyezést kapott az Országos Ifjúsági Csellóversenyen. A budapesti Zeneakadémián Onczay Csaba és Perényi Miklós voltak a tanárai, ezután a bécsi Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Wolfgang Herzernél. 1988-ban megnyerte a Popper Dávid Csellóversenyt, 1989-ben pedig nemzetközi Florian-díjat nyert Velencében.

Filharmonikus: Zenekari pályafutása a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekarban kezdődött, ahol Claudio Abbado vezénylete alatt lett szólócsellista, majd két évig a Tonkünstlerorchester szólócsellistája volt. 1992-től a bécsi Staatsoper zenekarának (Bécsi Filharmonikusok) tagja. 2005-ben elnyerte a zenekar szólócsellista pozícióját.

Szólista:Nagy Róbert első versenygyőzelme óta rendszeresen koncertezik szólistaként a magyar és nemzetközi hangversenytermekben. Számos első felvételt tartalmazó lemeze mellett olyan népszerű műveket is cd-re rögzített, mint például Dvorák gordonkaversenye (koncertfelvétel).

Kamarazenész: Szólista tevékenységével szorosan összefonódik kamaramuzsikus mivolta, melynek kibontakozását Devich Sándor és Kurtág György segítették. Nagy Róbert feleségével, Kardos Évával alkotott cselló-zongora párosukkal, valamint vonós és egyéb összeállítású kamaraegyüttesekkel visszatérő vendége hazai és nemzetközi fesztiváloknak.

Tanár: Nagy Róbert az aktív zenélés mellett komoly hangsúlyt helyez tapasztalatai továbbadására. A tanítás iránti elkötelezettségét – az első mesterkurzusok után – a bécsi Konzervatórium tanári állásának megpályázásával is bizonyította. 1999-től 2005-ig tanított az intézmény cselló tanszakán és azóta is rendszeresen tart kurzusokat.

KÁCSIK JENÕ

Harsonamûvész. A Zenemûvészeti Fõiskolán Steiner Ferenc volt a tanára. 1982-tõl az Állami Hangverseny Zenekar elsõ harsonása. Játszott többek között az Anonymus Rézfúvós Kvintettben, a Budapest Harsona Kvartettben, a Budapest Rézfúvós Kvintettben, a Liszt Ferenc Kamarazenekarban és az Osztrák-Magyar Haydn Zenekarban.

Az Anonymus Rézfúvós Kvintettel 1982-ben a barcsi Nemzetközi Rézfúvós Verseny I. díját, majd az olaszországi Anconában a Nemzetközi Kamarazenei Verseny kategória és abszolút I. díját, 1986-ban pedig a franciaországi Narbonne-ban a Maurice Andre Nemzetközi Kamarazenei Verseny I. díját nyerte el. 1982 óta a világ számos országában koncertezett együttesekkel és szólóban is. 1994 óta évente a Nagykovácsi Rézfúvós Mûhely tanára és vezetõje.

 

Dr. Tari János

Az 53 éves, makói születésű Tari János, néprajzkutató-dokumentumfilmes az ELTE-n szerzett magyar-néprajzszakos diplomát, majd ugyanitt hallgatott szociológiát. Már ekkor foglalkozott amatőrfilmezéssel, és 1987-1990. között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult rendező-operatőr szakon. Néprajzi, antropológiai, filmes tanulmányokat folytatott az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Görögországban és Franciaországban is. A Néprajzi Múzeum munkatársa, akinek egészen különleges látásmódról tanúskodnak a dokumentumfilmjei:olyan pillanatokat rögzít, amelyeknek holnaptól talán már nyoma sincs.

Viszmeg Katalin

Hegedűművész

 

 

 

 

 

 

 

 

Varga István

Tíz évesen kezdett el zongorázni, tizenkét évesen klarinétozni. A szegedi Zeneművészeti Szakközépiskolában Kraszna László növendéke volt. 1981-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Balassa Györgynél.

1982 és 83 között egy év aspirantúrát végzett Szentpétervárott, Szuhanov Professzornál. 1977-ben a Concertino Prága zenei verseny II. helyezettje, 1980-ban és 1984-ben Markneukirchenben, 1986-ban a Prágai Tavasz versenyinek különdíját nyerte el. Alapító tagja a Budapest Klarinét Együttesnek és az Új Budapest Fúvósötösnek. 1984 ás 1994 között a VI. kerületi Tóth Aladár Zeneiskola tanára. A Magyar Klarinétosok Szövetségének megalakulása óta az Elnökség tagja 1978 óta az ÁHZ, jelenlegi Nemzeti Filharmonikusok szólóklarinétosa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének tanára.

 

 

 

 

Tamás Péter

1970-ben született Szegeden. 1985-ben, sikeres felvételi után a Szegedi Zenekonzervatóriumba került. Később egy évig Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult. 1990-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatára. Különböző kamaraegyüttesek mellett a Főiskola Szimfonikus Zenekarában játszott öt évig, ami kitűnő szakmai gyakorlatnak bizonyult.

Nemzetközi klarinétkurzuson vett részt Molfettában, majd Perugiában. A főiskolai évek alatt rendszeresen játszott kisegítőként a Szegedi Nemzeti Színház Zenekarában, a Salieri Kamarazenekarban, a Weiner Leo Kamarazenekarban. 1995-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Egyetemi Karán, kitűnő minősítéssel. 1995 óta a Szegedi Szimfonikus Zenekar első klarinétosa. Szólistaként hazai és külföldi (Olaszország, Spanyolország, Németország) pódiumok vendégművésze.

A perugiai klarinétkurzuson való részvétel eredményeképp 1997 február elején meghívást kapott az évente megrendezett Perugiai Nemzetközi Klarinétversenyre, ahol a szólista kategóriában az első helyen végzett. 1997 őszén részt vett a Bécsi Nemzetközi Zenei Versenyen, ahol klarinét kategóriában elnyerte a Perrenoud Alapítvány különdíját. Az 1997/98-as hangversenyévadban „Az Év Zenésze” kitüntetést nyerte el a Szegedi Szimfonikus Zenekar művészeinek szavazata alapján. A Szegedi Fúvósötös tagja.

Dr Janka Ferenc

görög katolikus pap, hittudós

 

 

 

 

 

Kocsis György

Kocsis György (Makó, 1963. március 12. – Szeged, 2007. március 8.) magyar színész.

Élete

Makón született, általános iskolai tanulmányait is itt végezte. A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakának elvégzése után, 1986-ban a Mikroszkóp Színpad, majd 1988-ban az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagja lett. 1991-ben az Arany János Színházhoz szerződött, 1 év múlva az Arizona Színháznál kapott állást. 1993-tól szabad foglalkozású művészként dolgozott. 2000-től a Szegedi Nemzeti Színház társulatának vált tagjává.

Jó énekesi és táncos adottságokkal rendelkezett, híres volt kiváló parodizáló képességéről. Kisemberek ábrázolásával, karakterszerepek megformálásával aratott sikert. Szívinfarktust kapott és bár életét bypass beavatkozással meg tudták menteni, 2007. március 8-án bekövetkezett halálában valószínűleg közrejátszott betegsége. Kollégái találtak rá a szegedi színészlakásában.

Színházi szerepei:

A Kocsis György-emlékfa, amelyet 2008. szeptember 6-án ültettek a színész általános iskolájának udvarán. Bővebben lásd az emlékfák Makón szócikket.

Kocsis György az alábbi színházi előadásokban játszott:

Az alhangya

Ariel, a buta szellem

Beszélő fejek II.

Bolha a fülbe

Galócza

Gyalog galopp

Indul a bakterház

Játék a kastélyban

Kaviár és lencse

La Mancha lovagja

Levélbomba

Marica grófnő

Portugál színész

Švejk

Szentivánéji álom

Sztárcsinálók ének

Szurrogátum Delikátesz

Táncórák idősebbeknek és haladóknak

Tévedések vígjátéka

Úrhatnám polgár

Üvegcipő

 

Televíziós szereplései:

Gálvölgyi Show (6 epizód)

Zsaruvér és Csigavér I.: A királyné nyakéke (2001)

TV a város szélén (1998) (sorozat)

Filmszerepei:

Az elvarázsolt dollár (1985)

Az igazi Mikulás (2005)

Lopott képek (2006)

 

Turi Tímea

Élete és munkássága

Makói születésű, érettségiig szülővárosában tanult, 2003-ban a makói József Attila Gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányokatSzegeden folytatott, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kommunikáció és magyar szakon diplomázott 2008-ban.2008/09-es tanévtől az Irodalomtudományi Doktori Iskola Modern Magyar Irodalom alprogramjának PhD-hallgatója. 2004-től a Szegedi Egyetemcímű hetilap munkatársa. A Magyar Rádió külsős újságírójaként dolgozott. 2012-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője.

Kisgyermekkorától ír verseket, kamaszkorától prózát. Kötődik a dél-alföldi tájhoz és emberekhez, korán bekapcsolódott a makói, majd a szegedi és az országos irodalmi életbe és újságírásba, s egyre több írása tudósít kulturális közéletünk jeles eseményeiről (például Kertész Imrelátogatásáról a Szegedi Tudományegyetemen[1]), s számos irodalomkritikai írása jelenik meg. Antológiák és szépirodalmi folyóiratok (többek között: Bárka, Híd, Holmi, Kalligram, Szőrös Kő, Tiszatáj, Új Forrás, Ex Symposion) közlik novelláit.

Családja

Férje Vári György irodalomtörténész, újságíró, egy fiuk van.

Szépirodalmi publikációi[

Önálló kötetek

„..gyereknek lenni…”. (1997)[2]

Kiskamaszkönyv. (2000)[3]

Antológiákban

Szegedtől Szegedig : antológia 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008.

„Naptestű szüzek, pásztorok, nyájak”. 2005[4]

Déltenger. 2006.

Próbaidő. Palatinus Kiadó, 2009.

Novellái irodalmi folyóiratokban

Mesternovella Szőrös Kő, (2004).

A férfi neve. Új forrás, (2004. június)

Szél. Rózsa. Tövis., Megmásítani a múltat. Bárka, (2004. augusztus)

Üres vállfa, Költözés. Tiszatáj, (2005. augusztus)

Néző (részlet). Híd, (2006. március)

Viasz. Tiszatáj, (2006. június)

Hagyaték, Kislány otthon. Tiszatáj, (2007. február)

A pillangó érintése. Kalligram, (2007. december)

Fekete-fehér. Holmi, (2008. július.)

Saját dallam, Néma játék. Irodalmi centrifuga, (2009. március)[5]

Zuhogó. Spanyolnátha, (2009. tavasz), Szeged szám.[6]

Szerelme Boldizsárnak. Kalligram, (2010. február)

Költözés : (részletek). Szombat, (2010. február)

Kritikai tevékenysége

Vonal híján. A tárca megszólalásának lehetőségei Szív Ernő A vonal alatt című kötetének tükrében. Tiszatáj, 2007. augusztus)

Hajnóczy háta. In CSERJÉS Katalin – GYURIS Gergely (szerk.): Da capo al fine. Folytatódó párbeszédben. Hajnóczy-tanulmányok II. Szeged : Lectum Kiadó, (2008).

Bevezetés a – hova is? Esterházy Péter Semmi művészet könyvéről. Tiszatáj, (2008. július)

Kritikák A Hét című portálon:

A hálás olvasó. (KERESZTESI József: Hamisopera) (2008. február)[7]

Közös tanácstalanság (Egészrész. Fiatal költők antológiája) 2007. december[8]

A nem olvasás dicsérete (Pierre BAYARD: Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?) (2007. november[9]

„Kórosan csak irodalmi” (Sopotnik Zoltán: Az őszinteség közepe) (2007.október)[10]

Levelező tagozat (Hogy írunk mi? Írói önvallomások és műhelytitkok) (2007. augusztus)[11]

Fecseg a mély (NÁDASDY Ádám: Az az íz) (2007. július)[12]

A kód szövedéke (TÓTH Krisztina: Vonalkód) (2006. december)[13]

Kritika a Litera portálon: Ki az a Vrigaera? (Lanczkor Gábor: Vissza Londonba : Tizenegy hónap a National Galleryben és a Tate Modernben) (2008. június 23.)[14]

Apokalipszis mindig. Kritika Spiró György Drámák. Átiratok 1. című könyvéről. Litera, (2008. október).[15]

Nem elég hosszú. Kritika Csiki László Ajakír című regényéről. Litera, 2008. december.[16]

0,1. A számmisztika realitása avagy a megunt üveggolyók. (Etgar Keret: 19,99!) Pilpul, [[[2009]]. március 31.[17]

Az irodalmon innen? (Szilágyi Zsófia: A továbbélő Móricz.) Litera, (2009. április 18.)[18]

Hazugság és formahűség. Az Ikrek hava mint az önéletírás születése. Tiszatáj, (2009. május)

Tragédia, katarzis nélkül. (Tar Sándor: Te következel.) Litera, (2009. május 17.)[19]

A kritika mint közterület (Nagy Csilla: Magánterület) Műút, (2009. június)

Budapest pusztulása, regények születése. (Spiró György: Feleségverseny) Műút, (2009)

„Íly látomás szép a mezőn, de itt szemlélve más”. A látomás valóságtermészete Hajnóczy Péter A szakács című írásában. Tiszatáj, (2009. szeptember)

A figyelemről : Beney Zsuzsa Rontás című kisregényéről. Parnasszus, ˙(2009. ősz)

A nem létező bírálat. (Darvasi László: Virágzabálók) Tiszatáj, (2010. január)

Mit kíván a magyar tárca? (Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?) Műút, (2010. 14. szám)

Kosztolányi kamerája. Újságírás és irodalom viszonya a Pesti utca írásainak tükrében. Tiszatáj, (2010. március)

Szemérmes maszkok. A Drága Liv, a Követés és Az Argoliszi-öböl nyomában. Forrás, (2010. március)

Vak tükrök. Képek és történetek Schein Gábor Egy angyal önéletrajzai című regényében. Híd, (2010. március)

Társasági tagság

József Attila Kör (2004–)Szegedi Szilánkok (2007–2010)

Díjak

Oroszlánköröm-díj (1997)

Próza kategória: I. helyezés. (2005) A Szabad Ötletek, SZTE BTK lapja irodalmi pályázatának antológiája.[20]

OTDK,[21] Humán Tudományi Szekció, XX. századi magyar próza tagozat, 2. helyezés (2007)

OTDK, Társadalomtudományi Szekció, Kommunikáció- és médiatudományi tagozat, 3. helyezés (2007)

Sófi József Ösztöndíj (2008)

Discipuli pro Universitate díj (2008)

Király István-díj (2012)