Megemlékeztünk Bartók Béláról

Bartók Béla a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.

A zenei óriás Nagyszentmiklóson született 1881. március 25–én. Tanulmányait Nagyváradon, Besztercén, Pozsonyban végezte. Első zongoraleckéit édesanyjától kapta. 18 évesen a budapesti Zeneakadémia hallgatója lett, zongora szakon. 1907-től a Zeneakadémia zongoratanára lett. Érdeklődése a népzenekutatás felé fordult: Kodály Zoltánnal együtt tíz éven keresztül fonográffal járta az országot, népdalokat gyűjtve. Halk szavú volt, de a zenéje beszélt helyette. Fájdalmas, zaklatott művei előrevetítették a terror uralmát, a második világháború rémét, amely elől neki is menekülnie kellett. 1940-ben az Egyesült Államokba költözött. 1945. szeptember 21-én fokozódó rosszulléte miatt kórházba került, és szeptember 26-án New York-ban halt meg. 42 évvel később hamvait Magyarországra hozták, és 1988. július 7-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.

Thomas Mann azt írta róla, hogy „művészetének lényege a szemében tükröződött”.

Születésének évfordulóján iskolánk megemlékezett Bartók Béláról. Hagyományosan az 5. z osztály készült, hogy felelevenítse munkásságát. A Bartók-szobrot körbeállva együtt énekelt az osztály és a zeneszerző emlékére virágcsokrot tett a szobor elé.