Határtalanul 2026. június 2-6.
„Erdélyi kirándulás természeti kincseinek és történelmi emlékezetének megismerésére”
2026 beszámoló_Határtalanul.pdf
Makó – Arad – Déva – Vajdahunyad – Csernakeresztúr
Kora reggel indultunk Makóról, az iskolánk elől. Apátfalván csatlakozott a telephely 12 tanulója osztályfőnökükkel. Első állomásunk az aradi vesztőhely volt, ahol megemlékeztünk az 1848-as szabadságharcról és a 13 aradi vértanúról, elénekeltük a tanult népdalcsokrot, majd elhelyeztük a koszorúnkat. Tovább folytatva utunkat, Déva váránál megállva felidéztük Kőmíves Kelemen balladájának történetét. Hosszú, kimerítő túra után a várból csodálatos látvány tárult elénk. Sajnos nem kedvezett a délutáni időjárás, mert kiadós esőt kaptunk, így nem sikerült eljutni a Pádis fennsík Medve barlangjába (cseppkőbarlang), helyette Vajdahunyad várát látogattuk meg, melyet Mikszáth „a várak királyának” nevezett. Gótikus és reneszánsz stílusjegyei miatt az egyik leglátványosabb erdélyi műemléknek számít. Híres hosszú fahídjáról, magas tornyairól és díszes lovagterméről. A vár bejárása után Csernakereszttúrra a szállásunk felé vettük az irányt, ahol már finom, házias vacsorával vártak minket.
Csernakeresztúr – Gyulafehérvár – Segesvár – Székelyudvarhely – Csíksomlyó
A második napon első állomásunk Gyulafehérváron volt, ahol a római katolikus székesegyházat tekinthettük meg, amely több magyar történelmi személy sírját őrzi, mint Izabella királyné, János Zsigmond, Hunyadi János és Márton Áron. A szarkofágok előtt ismét koszorút helyeztünk el.
Majd rövid belvárosi sétát tettünk. Segesvárra érkezve tartalmas sétát tettünk, megpihentünk a váraljában és meghallgattuk diákunk előadását, melyből megismertük a város rövid történetét és fény derült Drakula gróf valódi kilétére, miközben megnéztük szülőházát.
Saját szemünkkel láttuk és végig gyalogoltuk az előkészítő órán is látott fedett Diáklépcsőn.
Felidéztük Petőfi emlékét is, aki a segesvári csata után tűnt el.
Innen Székelyudvarhelyre vezetett utunk, ahol megkoszorúztuk Orbán Balázs sírhelyét végig sétálva a székelykapuk alatt, megcsodálva egyediségüket. A mai utolsó állomásunk Csíksomlyó, ahol a szállásunk volt és ismét finom vacsorával vártak minket a Jakab Antal házban.
Csíksomlyó – Csíkszentimre – Gyilkos-tó – Békás-szoros – Torda
Reggeli után kipihenten indultunk, Csíksomlyón átsétáltunk a közelben lévő Papok Feredőjéhez, megkóstoltuk a nevezetes borvizet, ami csak módjával fogyasztható, magas ásványi anyag tartalma miatt. Kellően energikusan láttunk neki a csütörtöki napnak.
Folytatva energiaraktáraink feltöltését, meglátogattuk Csíkszentimrén, a Krausz Csokoládé Műhelyet. Bepillantást nyerhettünk a csokoládékészítés rejtelmeibe és az összes csokifajtát végig kóstolhattuk. Teli hassal indultunk a Gyilkos-tó és a Békás- szoros felé. Alföldi gyerekek számára szokatlanul kanyargós úton, magas hegyek ölelésében, csobogó patakok mellett haladtunk. A legendák mellett meghallgattuk a tó kialakulásának igaz történetét is. Ez kevésbé mesés, hiszen a tó hegyomlással keletkezett, innen kapta a nevét is. Kaptunk egy kis szabadidőt, csoportokban önállóan fedeztük fel a tó környékét, sétálgattunk, ettünk, ittunk. A Békás-szoros bejáratához érkezve csodálatos látvány tárult elénk. A buszból kiszállva hosszú sétát tettünk a szoros mentén. Hallgattuk a mellettünk futó patak csobogását. Visszaszállva a buszra Tordára, a szállásunkra indultunk. A szállásra későn és fáradtan érkeztünk és még problémánk is akadt a férőhelyek számával. Rugalmasan próbáltuk orvosolni a helyzetet több-kevesebb sikerrel.
Torda – Torockó – Torda
Reggeli után első megállónk az település volt, ahol kétszer kel fel a nap (Torockó). A főtéren megállva gyönyörködtünk a Székelykőben és a lábánál elterülő kis településben. Utunk a helyi Torockói Kis Szent Teréz Gyermekotthonba vezetett, átadtuk ajándékainkat és lehetőségünk nyílt megismerni az otthon lakóinak életét. A növényektől pompázó udvaron fogadtak bennünket, ahol éppen virágot ültettek. Aki akart bekapcsolódhatott a tevékenységbe.
Ezután meglátogattuk Both Ilona bútorfestőt, aki nagy élvezettel mesélt munkájáról, beavatott minket a bútorfestés világába, a gyerekek maguk is kipróbálhatták ezt a nem is könnyű tevékenységet és apró ajándéktárgyakat vásárolhattak. Nem csak a műhelyét, de a magán múzeumot is megcsodálhattuk, ahol festett bútorai mellett hímzett népviseletekben is gyönyörködhettünk. Következő úticélunk a nagy izgalommal várt tordai sóbánya volt. Először a híres sóbánya földalatti világát jártuk be. Megismertük a bányászok emberfeletti munkáját és meghallgattuk a só jelentőségét a hűtőszekrény előtti világban (erre nem is gondoltunk eddig). Mélyeket szippantottunk az egészséges sós levegőből, kicsit megtapasztaltuk jótékony hatását. A túra zárásaként felfedeztük a föld alatti várost, kipróbáltuk az óriáskereket, a szabadidős játékokat és gyönyörködtünk a csónakázó tóban.
Felszínre érve, a Tordai hasadékban megkezdtük túránkat, a bátrabbakkal egész hosszú utat tettünk meg a vadregényes területen, felidéztük a hozzá kapcsolódó legendát. Fáradtan, de élményekkel tele értünk vissza szállásunkra, Tordára.
Torda – Torockó (Székelykő) – Nagyszalonta – Makó
Kirándulásunk utolsó napját Torockón kezdtük, ahol a Székelykőhöz vezető úton sétáltunk felfelé és saját szemünkkel láthattuk, hol van, ahol a nap is kétszer kel fel.
Hazafelé indulva megálltunk Erdély kapuját jelentő Királyhágónál, hogy elbúcsúzhassunk ettől a csodálatos tájtól, mely egy hétig elbűvölt bennünket szépségeivel és vendégszeretetével. Tanárainkról is készítettünk egy közös képet, hiszen nekik köszönhetjük, hogy ennyi csodás helyen járhattunk.
Öt napos körutazásunk végső állomása Arany János szülőhelye Nagyszalonta volt. A költő által is megénekelt Csonka toronyban berendezett interaktív kiállítás lekötötte figyelmünket. A költő szülőházában kialakított tájház betekintést adott Arany gyermekkorába és méltó zárása volt utunknak.
A hazafelé vezető utunk jókedvű énekléssel telt el egészen a Makó tábláig. Az iskolánál izgatott szülők hada várt ránk.
